A hátrányos megkülönböztetés felismerése a munkáltatók számára is nehézséget jelenhet bizonyos eseteben. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése akkor is megállapítható, ha a munkáltatónak nem állt szándékában a védett tulajdonsággal rendelkező személy diszkriminációja, azonban magatartása mégis ilyen eredményre vezet.
A munkahelyi diszkrimináció azt jelenti, hogy a munkáltató a munkavállalónak valamilyen védett tulajdonsága (neme, fogyatékossága, vallása, etnikai hovatartozása, stb.) alapján hátrányt okoz. A gyakorlatban a legkardinálisabb esetek közé tartozik a munkabér kérdése, a munkaviszony megszüntetése, illetve a nyilvános állashirdetés esetei. A munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Ezen jog megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével. A munka egyenlő értékének megállapításánál számos tényezőt kell figyelembe venni. Ide tartozik példának okáért az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, a munka elvégzéséhez szükséges fizikai, illetve szakképzettség.
Már a munkaviszony megkezdése előtt is találkozhatunk diszkriminatív intézkedéssel. Ennek ékes példája a nyilvános állashirdetés. A hirdetés megszövegezésétől kezdve ügyelni kell arra, hogy a kiválasztás folyamatában ne szerepeljenek olyan kritériumok, amelyek védett tulajdonság alapján szelektálnak a lehetséges munkavállalók között. (Pl. papírboltunkba eladónőt keresünk.)
Diszkriminatív jogsértést valósít meg ha a munkáltató a munkaviszonyt, a munkavállaló védett tulajdonságára tekintettel szünteti meg. Ilyennek minősül, ha a munkavállaló a munkaviszony fentállása alatt, várandós lett. Erre való hivatkozással a munkáltató nem szüntetheti meg a munkaviszonyt. Az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos eljárásokban a bizonyítási szabályok a munkáltatóra nézve terhesebbek. A bizonyítási kötelezettség a munkáltatót terheli, neki kell kimentenie magát a diszkrimináció jogkövetkezményei alól.
