A munkajog területén egy fontos és gyakran tárgyalt téma a szabadság, amely a munkavállalók jogainak alapvető részét képezi. A szabadság kiszámítása és meghatározása számos tényezőtől függ. A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 20 nap, a pótszabadság mértéke pedig a munkavállaló életkora szerint változik.
Azoknak a munkavállalóknak, akik nem az egész évet dolgozzák, a szabadság arányosítva lesz megállapítva. A Munka Törvénykönyve különleges esetekre is kiterjed. Például a kiskorúak, várandós nők vagy a közigazgatási szférában dolgozók esetében különleges szabályok vonatkozhatnak a szabadság számítására. Általában az éves szabadságot a munkavállalók igényeinek és a munkáltató lehetőségeinek figyelembevételével kell megállapítani.
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
A szabadság számítása számos tényezőtől függ, és az egyéni vagy kollektív megállapodások is befolyásolhatják ezt a folyamatot.
