Minden munkavállaló számára a munkabér után talán a legkardinálisabb kérdés az adott évre jutó szabadságok száma. A szó szoros értelmében vett éves szabadság a főállásban, vagy részmunkaidőben, bejelentett munkával rendelkezőknek jár. Az viszont irreleváns, hogy 4-6-8 órában dolgozik valaki. A munkavállaló számára törvényileg biztosított szabadságok eltérő kritériumok teljesülése esetén vehetők igénybe.
A munkavállaló számára alap- és pótszabadságot biztosít a munka törvénykönyve. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. Ezen alapszabadságok egészülnek ki a pótszabadságok számával, melyek a munkavállaló életkorának előre haladásával párhuzamosan növekednek. A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállaló számára abban az évben jár először, amikor a törvényben meghatározott életkort betölti. Példának okáért, a 25. életévét betöltött munkavállaló egy nap pótszabadságra jogosult, míg a 45. életévét betöltött munkavállaló már tíz nap pótszabadsággal rendelkezhet, melyet a munkáltató köteles számukra biztosítani. A pótszabadságra való jogosultságnak eltérő kritériumait határozza meg a törvény, amelyek párhuzamosan érvényesülhetnek a munkavállaló számára, így több szabad idővel rendelkezhet meghatározott feltételek teljesülése estén. Természetesen a munkavállalót a szabadság ideje alatt is megilleti a munkabér, kivéve a törvényben meghatározott esetekben, mikor hosszabb távú távolmaradásra kényszerül a munkavállaló.
Abban az esetben, ha a munkaviszony év közben kezdődik, illetve szűnik meg, a munkavállalónak a tárgyévre vonatkozólag a szabadság arányos része jár. A fél napot elérő töredéknap egész napnak számítandó be. Ezen rendelkezések minden munkaviszonyban álló munkavállalóra irányadóak, kortól függetlenül.